2007. július 21., szombat Krakkó, Auscwitz, Wieliczka...     ezt Theia írta [1:30]

2006. augusztus 27., vasárnap Sziget Fesztivál, 2006. augusztus 12., Színház- és Táncsátor, Frenák Pál Társulat - Fiúk Még több kép itt: http://kep.tar.hu/theia/50357429#2 ezt Theia írta [0:06]

2006. június 15., csütörtök  Sütit sütünk :-)   Hamm... Szaszus a muffinnal szemezik :-)   Tinw kipakolja a sütiket az ablakba napozni   looove (and peace, de azt már képzeljétek oda)   :-)   ...és a végeredmény :-) Zsó-szülinapra   Tinw & Szassz nagyon vigyorognak (aztán itthagytak takarítani :-P) ezt Theia írta [21:26]

2006. április 17., hétfő ...és megint kreatívkodtunk. Üvegfesték, kifújt tojás (őt már kissé megviselte a haza vonatozás :-/) ezt Theia írta [0:55]

2006. április 9., vasárnap Batikoltunk :-) ezt Theia írta [21:22]

2006. február 19., vasárnap Olvad a hó, tavaszul az idő... ezt Theia írta [16:27]

2006. január 8., vasárnap tanulás helyett... ezt Theia írta [20:55]

2005. december 30., péntek Készül a karamella... :-) ezt Theia írta [14:32]   Vörösmarty tér, 2005. december 22. ezt Theia írta [14:24]

2005. december 13., kedd Marry keze... ezt Theia írta [22:51]

2005. december 6., kedd Hűtőmágnes, üvegre festve. Fogpiszkálóval... ;-D ezt Theia írta [23:22]

2005. december 4., vasárnap Tegnap a Waldorf karácsonyi vásárán jártunk... ezt Theia írta [15:37]

2005. december 1., csütörtök Ferde is, meg életlen is, de azért ajándok-koszorú ezt Theia írta [16:35]

2005. november 27., vasárnap Rám-szakadék (2005. október 30.) ezt Theia írta [20:55]

2005. szeptember 23., péntek Verlaine - Őszi chanson (Tóth Árpád) Ösz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. S én csüggeteg, halvány beteg, míg éjfél kong, csak sirok, s elém a sok tűnt kéj kél. Óh, múlni már ősz! hullni már eresszél! Mint holt avart, mit felkavart a rossz szél... ezt Theia írta [22:48]

2005. szeptember 10., szombat Eleven Hold - A fák istenéhez Többé nem hajlok meg! Hinták súlyának nem engedek! Kés nem rajzolhat szíveket! Lássák meg valódi szívemet! Ha tűz vagy jég nevet, ha tűző nap néz, s a halál szeret, Ugye hazahívsz, ó...? Hazavársz, ó...? Otthon majd jó lesz veled! A fű vagy akár a fák... láthatják azt, amit senki se' lát! Szél által simított test vagyunk, csakúgy, mint bármelyik virág! Nézz rám, gyógyíts meg! Mentsd át hozzád görcs életemet! Vedd el tőlem a bűnt! Fagyos hónapok tűnjenek el! Dobd rám égő gyufád, Isten! A fű vagy akár a fák... láthatják azt, amit senki se' lát! Szél által simított test vagyunk, csakúgy, mint bármelyik virág! Égő ágak közt táncol a ború. Egy újabb megfáradt lélek megy el! A börtön-test után megmaradt hamut a börtön-világotok nyeli el! Irgalom fénye, te szabadító! Jó már, hogy vége, mert csak nálad jó! Tudom, hogy jó... csak nálad jó! Mentsél át hozzád, te szabadító! ezt Theia írta [21:38]   Weöres Sándor: DALOK NA CONXY PAN-BÓL 1. Hová repültök, háromélű kardok, forróságtokra mely ég szele fútt, e jeltelen világon mit akartok, míg ajzott húrként pendül a Tejút? 2. Hosszú, függélyes, szűk fémcsőben éltem és csúsztam benne fejjel lefelé mindig gyorsabban - s hasztalan reméltem, hogy kiérek az igazság elé.   3. A városban, mit hét napig kerülhetsz, arany-szekrényben él a nagy majom, körötte szétpancsolt vér és kidült szesz, s heréltek bőgnek minden hajnalon. 4. Hol lila fák közt lankadoz a lélek, ott alszik a huszonnégy nagy madár kővé vált párnán. Azt hinnéd, nem élnek, de csőrükön az álmuk ki-be jár. 5. Öreg lámpással, nagyhasú kenyérrel a kis hídon mindennap vártalak. Azóta mennyit halványult az éjjel! Kutamban már vadrózsák alszanak. 6. A költő-herceg várt rám a hegy ormán négy asszonnyal, kik szívét cipelik egy hosszú póznán. Látták kék vitorlám, s mindannyian zokogtunk reggelig. 7. Polcold föl lábadat s pihenj, aludj csak, elfáradt szolgám. Majd fölkeltelek, ha kézcsókodat kérve erre futnak a régesrég elhamvadt reggelek. 8. Csak két fejem maradt és három ujjam: bujdosnom kellett zöld hínárokon, és meg nem mondta senki, hova fujjam sóhajomat, mely veletek rokon! 9. Kis királynő, te árvácska-cipőjű, kire tekint ma hamuszín szemed? Erkélyemet már fölverte a bő fű, A halk patak elmosta kertemet.   10. Szélkakasok, vihar-ütemre forgók, mohos kriptámban hallom hangotok! A hadvezérekhez vagytok hasonlók, csak vázatok vas, lelketek titok.   11. Táncot tanít Furkó, jár könnyű lába, két keskeny ablak hinti rá a fényt. Csak egy sovány angyalka sír magába, mert ókulája elhagyta szegényt. 12. Szép városodban tévedezve jártam, aztán a Hét Harangvirág Terén lehelletednek szobránál megálltam s homlokod titka átömlött belém. 13. Világ hajósa, hajnal, tiszta néne, egy csöppke mézes-csészét adj nekem s megengedem hálából s cserébe, hogy árnyamat elnyújtsd a nagy hegyen.   14. Ezer sugár találkozik az űrben s a katlan mélyében ezer varázs s ezer meg ezer búzaszem a csűrben. Csak a sorsok közt nincs találkozás. 15. Ha csízzé válnál - máma ez a gondom - hoznál-e nékem ünnepkor diót? s amint az ősz már közelít a dombon, galagonyát s fanyar kökénybogyót? 16. Ki sírva faggatsz, hű baráti lélek, vígasztalásul ennyit mondhatok: a víz alatti házban éldegélek, fölfalnak tengermélyi csillagok.   17. A hegyszorosban megrekedt az éjfél, vad tengerszemre hajlik ág-boga. Ott áll a halvány szurokfáklya-fénynél egy vérző-talpú szegény katona. 18. Tüdőd velem volt, míg én verekedtem s amint elnyúltam holtan a havon és kővé fagytam: lélekzett helyettem. Ó bár a szíved volna íly rokon!   20. E vers is valóság, akár az álmod. Az élet: szív és kés egy szín alatt. Szemeddel az egész tengert halászod s horoggal mit fogsz? Egynéhány halat.   19. A tenger fújta mérgét itt - az árvíz esküdött rájuk örök pusztulást! Romok alól a menny cafrangja látszik, itt-ott kilóg mint korhadó palást. ezt Theia írta [1:21]

2005. augusztus 27., szombat Amorf Ördögök - Nagy meleg pulóver Nagy meleg pulóver ma a szerelem, Bevetetlen ágyon tartjuk melegen Az érzést. Nem járt erre rég, Sőt talán még soha, csak vártuk, mikor lép Életünkbe a kéményünkön át Belezuhant tegnap, fejbecsaptuk hát A lexikonnal. Nem engedtük el. Egy ilyen érzet minden háztartásba kell. Nagy meleg pulóver ma a szerelem, Ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem? A végén úgyis kiderül, hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül Kell folytatni. Néhány perc alatt Az aranysárga napból bíbor alkonyat Lett, és száll a teagőz, A parkban fákat színez egy cerkával az ősz. ezt Theia írta [22:58]

2005. augusztus 17., szerda "Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszeru ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam toletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegyteton akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött eloször szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam toletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erosen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked ore lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetoséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott idod egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd oket és bánj velük jól, jusson idod arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erot és bölcsességet, hogy kifejezhesd oket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked." (Gabriel García Márquez) ezt Theia írta [22:30]

2005. július 2., szombat "Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: "Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!..." Mi az hogy "de ha még egyszer" - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. "Ejha!" - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. "Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!" - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. "Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!" - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, őis meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: "Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem." Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak : "Én igazán szeretlek." "Mi az hogy `igazán`?! - háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. " S akkor elgondolkozott ezen a `szeretni` szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: "Dömdödöm." Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm." (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerekerdő) ezt Theia írta [13:17]